Ágyban, párnák közt

Nem igazán tudom, hogy a gyerekről szólt vagy az öcsémről, néha ez volt, néha meg az. Vonattal mentünk Pestre, én rajta voltam a vonaton, ő meg leszállt és előre ment a sínek mentén gyalog. A vonat elvben ugyanarra ment, de ő gyalogolni akart és nem volt már sok hátra talán csak egy megálló. Az egész, egy nagyon széles, de sötét alagútban történt, ahol több vágány is volt, élénk forgalommal, félhomályban, olajos szagú kövek között. Próbáltam szólni neki, hogy várjon, vagy maradjon, de ő csak intett és ment. A mi vonatunk, aminek utána kellett volna mennie, nem utána ment, hanem visszafelé, majd ki is siklott. de valahogy visszakeveredett a sínre és jelentős késéssel, de utánuk indult. nagyjából félúton találkoztam vele, aki addigra egyértelműen a gyerek volt, csapzott volt és látszott rajta, hogy sírt is és egymás nyakába borultunk és megfogadtuk, hogy többet nem hagyjuk el egymást. Erre ébredtem fel..

Ma Melindával álmodtam. Álmomban egymás mellett feküdtünk, de semmi több nem történt, mégis megnyugtató volt a dolog, hogy ott fekszik. Nem tudom mi értelme volt az egésznek. A gyereket meg ottfelejtettem mindeközben az uszodában, majd amikor az eszembe jutott, nem találtam vissza a bejárathoz. Valamiért az épület bejárata egy nagyon lelakott és gyomos belső udvaros házból nyílott. A ház fala sárgára volt festve, de a tető több helyen le volt szakadva és sok helyen derékig ért a gyom. Az udvar poros és köves is volt, én meg csak keringtem rajta és kerestem az uszoda ajtaját. Ez is egy a hülye álmok sorában..

Ma többszörös álmom volt. Egyszer vakbélgyulladásom volt és vagy egy kórházi ágyon feküdtem, vagy nem, de folyamatosan fájt az oldalam, de az orvosok nem akartak velem semmit sem tenni. Biológiailag ott amúgy inkább a vesém lenne, de ők azt mondták, hogy vakbél. Aztán volt, hogy egy nagy hajó orrában álltam egy kötélen, miközben legázoltunk egy kajakot így nem tudtuk folytatni az utunkat. Máskor a volt osztálytársaim körében voltunk. W.Peti és én ültünk egymás mellett, velünk szemben egy nőies, hiányos öltözetű nő, aki mindkettőnkkel kacérkodott, de végül Peti jött be neki. Kelletlenül elsomfordáltam onnan. K.Kriszta D.Gyöngyi és CsN. Ildi épp egy kiáltványt fogalmaztak meg, illetve olvastak fel ami az önkormányzatnak szólt volna én meg inkább a konyhába mentem, ahol egyedül lehettem.

Álmomban szolga voltam. Egy fiatal varázslójelölt szolgája, aki egy idősebb, de unszimpatikus mesterhez került tanulni. (ld. Bartimeus trilógia) A hajlékunk szerény volt, egy fapadlós, hosszúkás szoba, a végén egyetlen ablakkal. Benne egy durván, fából ácsolt ágy és egy fémlábakon álló mosdótál, rajta törülköző és egy kopott tükör. Én jó szolgához illő módon az ajtó előtt aludtam a földön, mint egy huzatfogó. Valami varázsképességem nekem is volt, de elenyésző. Egy halódó kisrókába tudtam életerőt tölteni - persze a sajátomból. Egyszer tiszteletlenül ültem a piactéren a mester jelenlétében és ezért letolást is kaptam, de alapvető feladatom volt a gazdám (és az ő mesterének) kiszolgálása.

Ma a munkahelyemről álmodtam. Gyakorlatilag olyan volt, mintha az álmomban is dolgoztam volna, talán a helyszín volt egy kicsit más, amiről kiderült volna a különbség, de mivel akkor és ott tudtam, hogy ez a cégem így elég valószínűtlennek tűnt. A napi munkán kívül említésre méltó esemény az volt, hogy összevesztem a könyvelési vezetővel - ebből a szempontból jobb is, hogy csak álom volt, illetve az, hogy a büfében odaadták a nap végén az el nem vitt süteményt - ilyet sem tennének soha az életben. Egy kis tányérra próbáltam rárakni hatalmas tortaszeleteket, hogy vihessek a többieknek is, de az egyik torta leesett és a többit is alig tudtam a tányéron tartani. Szóval az egész átment inkább egy cukrászati horrorfilmbe..

Ciliről álmodtam egy elég zavaros álmot. Hideg szürkület volt, volt benne valami buszmegálló, egy buszút és hideg szürke utcák. Kiabált velem, pedig semmi rosszat nem tettem, tulajdonképpen csak kísértem valahová, de ez őt zavarta. Nem esett jól ez az álom, így jó volt felébredni belőle.

A mai álmomban egy útépítésen dolgoztam. Egy elektromos kábel lefektetése lett volna a dolgom egy olyan úton, ahol a forgalmat sem terelték el, az autók szüntelenül járkáltak fel és le. Egy kőműveskalapáccsal kezdtem a szegélyköveket kibontani, de nyögvenyelősen ment. Időnként mintha a régi Béke téren lettem volna, időnként meg úgy tűnt, hogy villamos is jár, a sínek ott voltak mögöttem. Később egy sóderből emelt partfalat kezdtünk elbontani lapátokkal. Egy régi, lepusztult pesti bérház kapualjába vittük be a szerszámokat, amikor pihenni mentünk és valami zsemlefélét ettem tízóraira ami kockás szalvétába volt becsomagolva..

Álmomban egy olyan helyen voltam, mint a régi szobám. Nyílt tér volt, de valahogy mégis az íróasztalom előtt volt, előtte a régi szőnyeg, ahol az öcsém és egy burnuszos arab libákat vágott. A libák éltek, de eléggé rozzantak voltak. Furcsamód vér nem volt, de mellettük volt egy fél liba - bele lehetett látni - üres volt, és egy halom bél. Itt még nyugodt voltam, de amikor kihúztam az íróasztalom fiókját és megláttam, hogy a cuccaim tetejére az öcsém megpucolt csirkelábakat tett, akkor ordibálni kezdtem vele, hogy hogyan tehette ezt! Ő azt mondta, hogy nem gondolta volna azt, hogy ez baj lenne. Az öcsém ekkor úgy nézett ki, mintha egy arab kisgyerek lenne szintén burnuszban. Még az is feltűnt, hogy a ruhája világosbarna..

A kútról álmodtam. Álmomban a faház másfelé állt és amikor kimentem az udvarra, láttam, hogy az ajtaját felfeszítették. Amikor bementem, a kút teljesen ki volt fosztva. Elvitték a szivattyúkat, de még a vezérlést is lepucolták a falról, csak az üres cső árválkodott a padlón. Valamiért az emberek visszajöttek még és én összeverekedtem az egyikkel és legyőztem. Amikor helyet foglaltam az emberen, a másik elkezdett alkudozni. Visszahozta a teljes berendezést egyedül a szívőcső kivételével. Azt mondta, hogy azt nem adja vissza, mert jó áron el tudja adni. Ekkor hívtam rendőrt, akik el is vitték mindkettőjüket, illetve engem is tanúskodni. Egy közös cellába kerültek, amiben egy lánc is volt, ezt személyesen én tekertem rá az általam elkapott ember nyakára és egy lakattal rögzítettem. Kicsit furcsa lakat volt, küzdeni kellett vele, hogy kiderüljön hogyan működik. de végül sikerült megoldani. A börtöncella melletti fodrászüzletből átjöttek a fodrásznők rabokat nézni..
 

Az utóbbi idők egyetlen álmát sikerült felidéznem. A cégemnél dolgoztunk irodákban. Nagy helységben a két fal mellett voltak az asztalok, egymásnak háttal ültünk forgószékeken. A fejünk felett nagy, irodaházakból ismert szellőztető csövek húzódtak, amik időnként vörösiszaphoz hasonló, de száraz apró gyöngyöket izzadtak. Amikor reggel beértünk a munkahelyre, minden tele  volt ezzel a vörös darával, úgyhogy minden nap eleje takarítással telt. A főnökeinknek mutattuk, de csak hümmögtek. A legtöbb az volt, hogy kaptunk egy nagy nejlont az asztalok fölé, így a zagy beesett az iróasztal mögé..

Úgy néz ki beválik az a technika, hogy ébredés után végiggondoljuk az álmunkat, így legalább a lényegi részekre emlékezhetünk. A mai álmomban kollégám Zsolt, aki épp a szabadságát tölti - az álomban is szabin volt, de a váci pályaudvaron teljesített szolgálatot a pénztárba. Nála pecsételtettem le a napijegyemet, amivel Pestre akartam utazni. Jót beszélgettünk egy párnán ülve, ami valahogy mégis a pénztár részét képezte - egy álomtól az ember ne várjon logikus dolgokat - majd az előcsarnokban összeverekedtünk két homeless-el, akik gyönyörű köríves rúgásokat mutattak be, de nem volt esélyük sem. A vonat az állomás legkülső vágányára állt be, és rohanni kellett, hogy elérjem. Előtte jól megijedtem a mozdonytól, mert se szó, se beszéd, a semmiből bukkant fel, nem úgy, ahogy a rendes nagyvasak tenni szokták..

De jó! Megtaláltam újra ezt a blogot, pedig kerestem, de nem találtam. Az van a legjobban eldugva, ami közvetlenül az ember orra előtt van. Már sokszor gondoltam arra, hogy folytatni kellene az álmok leírását, úgyhogy azt hiszem pont ezt fogom tenni..

Hosszú idő óta ma reggel ébredtem megint úgy, hogy emlékeztem az éjszakai álmaimra. De minek? Elég zavart álom volt, ugyanis férfi létemre terhes voltam és bár én hordtam ki a gyereket, de nem én szültem meg, hanem egy másik férfi, aki bele is halt a szülésbe. Egy erősen koraszülött, halott gyereket hozott a világra, akit a nagyanyám megevett és ezáltal újra fitt és fiatalos lett és azt kiáltozta, hogy újra kívánja a szexet. Micsoda hülyeség!

Furcsa álmom volt. Egy robotvilágban jártam, ahol minden annyira steril volt és műanyag. Emberek éltek, de robotok segítették őket, illetve utóbb már nem is segítették, hanem saját hatalomra törtek. Az emberek kevesen voltak, a helyszín leginkább az M3 kivezetőjére hasonlított, de szinte alig volt forgalom, a levegőben gépek cikáztak és plasztikhatású műanyag volt a táj. A dombon kis ház állt, két szobával, avítt faajtóval, kandallóval. A falon volt egy kis doboz - a robotvezérlő központ fő irányítóegysége. A gyermekkori jóbarátom is ott volt mint fő irányító és épp a robotok hatalmának megtörésére készült. Nem lehetett olyan egyszerűen kikapcsolni őket, a folyamat az indítástól számított két órán keresztül tartott és megszakítható volt. Erről tudtak roboték is, és aktívan próbálkoztak. Mi elbarikádoztuk magunkat a házban és harcoltunk, miközben az órát lestük. Apróbb dögök még a kandallón keresztül is jöttek, úgy kellett félrerugdosni őket. Nem tudom mi lett az eredménye, mert képváltás volt (vagy filmszakadás) és én egy kedves ismerőssel készültem moziba, amikor egy másik hölgyismerős hívott, hogy töltsünk együtt egy pásztorórát. Ez a dilemma, hisz akkor is jól éreztem magam valakivel, de akartam is a légyottot is a másikkal. Próbáltam olyan kifogást találni, ami nem égeti fel mögöttem a hidakat. Nem volt jó érzés..

Ma azt álmodtam, hogy bérgyilkos vagyok. Volt saját pisztolyom (furcsa egy darab) és két társammal jártunk munkába. Egyszer egy tíz főből álló csoportot kellett eltenni láb alól, mert rosszkor voltak rossz helyen. Az emberek, ha rájuk lőttünk, nem véreztek, csak felborultak és végük volt, mindenféle külsérelmi nyom nélkül. Az egyik hosszasan könyörgött, hogy nem mondja el amit látott, de hosszas hezitálás után fejbe lett lőve ő is. Hülye álom volt.
 

Ma egy szürke nyúlról álmodtam. Nem volt neki doboza és egy földbe ásott üregbe tettük, amíg kerestünk neki egy ketrecet. Úgy ugrált benne mint egy kutya, fel és alá, hogy kilásson. Egy laboratóriumi dobozt találtam neki. Bár volt a kalitkán önitató, a dobozban mégis volt edény a kajának és egy vizestál, amitől a nyúl végül nem fért el a helyén. Nem is nagyon akart bemenni, kézzel lábbal tiltakozott ellene, befeszült mindenhová. Én próbáltam betuszkolni a helyére, az öcsém meg próbálta rátenni a kalicka tetejét, de nem volt egyszerű.

Ma egy kolléganőmmel álmodtam. Reggel még eszemben is volt, hogy ezt nem kellene elmondani neki, de igazából azt sem tudom, hogy miért. Abszolút hétköznapi álom volt, semmi fülledt erotika, csak szerveztünk valamit valahol, ami egy munkahelyre emlékeztetett, de nem a mostanira. Talán azért, mert nem gondolom, hogy értékelni tudná azt, hogy összeálmodom magam ővele, ráadásul nem is történik semmi, mert álmomban is dolgozom. Ez azért durva.

Az eddigi napok zagyva álmai után végre tudtam egy többé kevésbé összefüggőt álmodni, illetve visszaemlékezni rá. Bár tartalmában ez sem volt annyira egységes, legalább az ébredéssel nem fittyent ki a fejemből, ahogy mostanában bármi. Egy idegen bolygón voltam, kedélyes humanoidok társaságában, akik társadalma nagyon hasonlított a miénkre. Tulajdonképp egy az egyben hasonlóak voltak azzal a különbséggel, hogy nagy, szögletes előreugró álluk volt és szemmel láthatóan nem hordtak ruhát (vagy testhezállót hordtak) viszont az elsődleges nemi jegyek nem látszottak rajtuk. Nem volt kifogásuk, hogy autóval vagyok, ugyanúgy közlekedhettem az útjaikon, csak egy másik rendszámtáblát adtak, amin az ő írásmódjuk szerint (Ami olyasmi volt mint az arab írás) szerepelt az a szöveg, hogy 'Alien-1'. Össze vissza autóztam a városukban, széles utcákon, forgalomban, de nem volt semmi fennakadás. Előzékenyek voltak és kedvesek és nem is bámultak meg annyira. Elfogadtak a társadalmuk részének. Egy útfelbontásba futottam bele, ahol vígan tapicskoltak a sárban és segítettek áttenni a kocsit a bucka túlsó oldalára. Igazából ezen az akciók túl teljesen eseménytelen álom volt, de legalább élveztem, hogy most az egyszer nem kések el sehonnan..

Egy céges megbeszélésen voltam. Furcsa mód a családdal. Amikor úgy éreztem, hogy vége van, elindultam a gyerekkel Ceglédre. Valamiért a nej ott maradt, mert még beszélni akart a főnökömmel. Ceglédre sok jelzőlámpán keresztül, egy nyílegyenes úton  mentünk autóval. Egy lehetőségnél befordultunk jobbra és leparkoltunk egy domboldal mellett, ami szőlőskert volt és emberek egy kis csoportja színes műanyagokon csúszkált le a hegyoldalról. Itt ért utol a nej, aki gyalog jött utánunk és meglehetősen mérges volt, hogy otthagytuk. Álmomban is le lettem szúrva, ki hallott ilyet?

Ma egy kiskölök szerepelt a napi álmomban, de én is kiskölök voltam ugyanott. Volt egy nagy, köves placc, távolban drótkerítés, de jobbára minden kihalt. Volt egy régi, betonból készült pingpongasztal is, amit szerintem a tervezőjén kívül senki sem használt rendeltetésszerűen, mégis minden régi játszótéren volt belőle. Jól lehetett rajta ülni viszont. Szóval ez a kölök, állandóan járt utánunk és bosszantott. Először kavicsokat dobált, majd egyre nagyobb köveket, végül már alig bírtunk elugrálni előle, akkora sziklákat vágott hozzánk. Nagyon meg volt szeppenve, amikor testületileg elvertük. Később kiderült, hogy csak a figyelmet akarta magára felhívni. Ritka hülye álom volt ez is..

Ma egy Trabanttal mászkáltam a városban, de furcsán vezettem, mert a menetiránynak háttal ültem az autóban és a vállam mögött hátranyúlva kormányoztam, de ez a jelek szerint egy cseppet sem zavart. Pesten, a Vizafogó utcába hajtottam be, és ott akartam megfordulni, de az út vége fel volt túrva és halmokban állt a föld. A föld tetején egy kis lánctalpas (de nem tank) állt kidobva és mindenképpen meg akartam szerezni így alkudozásba kezdtem a tulajjal, de végül nem tudtam meg, hogy sikerült-e elvinni, vagy sem..

Ma egy szappanopera forgatását álmodtam meg. A szereplőkkel együtt valami mediterrán faluban voltunk, és a szerep szerint, ha kitör a rossz idő, akkor egy közeli bárba megyünk kártyázni. Az eső valóban esni is kezdett, és lassan víz is folyt az utcákon. A társaság egyik fele valóban a bárba ment, de a másik haza akart jutni. Az utcán már vadul hömpölygött az ár és az egyik szereplőt egy helybeli mentette ki a sodrásból, de még erre sem gondolta meg magát, hanem egy másik úton, a lépcsőkön át indult, de a víz ott is kezdett folyni. Az úttest közepén volt egy nagy vasrácsos akna, amibe furcsamód nem folyt bele egy csepp víz sem, de abban minotaurusz bömbölése hallatszott ki. Nem tudom miért kell nekem mindenben ilyen ijesztőset álmodnom?

A legnagyobb problémát az álmok felidézése okozza azt hiszem. A leírás már mellékes, bár az ember fejében sokkal képszerűbb, mint papírra vetve. Nem emlékszem minden részletre pontosan, de két tekergődző kígyó mindenképpen volt benne, egy fekete és egy rózsaszín. Utóbbi meglepő színösszeállítás egy hüllőnek, aki nem giliszta, de ez volt. Felemeltem valamit és ott volt ez a két jószág. Ingerültnek tűntek, de nem voltak veszélyesek.

A tegnapi napot kihagytam álomszempontból. Semmi értékelhetőt nem sikerült alkotnom, vagy ha igen, akkor sem emlékszem rá. Viszont elhatároztam, hogy az előző napi álmaimat a következő nap nevével fogom címkézni, így lesz a mai post a pénteki.
Szóval, egy repülőgép hangárban voltam többedmagammal. A táj nagyjából ismerősnek tűnt, de kies volt és száraz. Leginkább a Vác és Verőce közti útra emlékeztetett, a verőcei téglagyár környékén, csak épp a Duna és az út hiányzott. Sötét félhomály volt, és mi a hangárban voltunk sokan, jobbára ismerősök. Időnként kimentünk, de mindig visszajöttünk. Bent éles villanyvilágítás volt, kint homály. Valami lapos, nagyfogú lények tizedelték a gárdát, sosem tudhattuk, hogy kit kapnak el és ki jön vissza élve. Éjszaka, amikor a hangár ajtaja le volt eresztve, a lények ezen az ajtón dörömböltek. Nem mondom, hogy kipihentem magam. Utálom a rettegős álmokat..

Az utóbbi időben elég zagyvaságokat sikerül összeálmodnom. A mai álmomban volt egy francia házaspár, aki tévedésből a Trabantunkba szállt be, és azzal szerencsétlenkedtünk valami meredek úton. Ráadásul az autóból aggasztó mértékben folyt az olaj is, ami mondjuk gyárilag nincs benne, de ezek a logikai bakugrások nem igazán zavarnak alvás közben. Ebben volt olaj és kész. A másik részben egy iskolában dolgoztam mint tanár, és nem volt áram. Erre kizavartak minket árkot ásni, hogy ássuk fel a villanyvezetéket a sulitól az általunk vélt trafóállomásig, hátha megszakadt valahol. Mi ki is ástuk az árkot, de nem volt benne villanydrót, csak gáz és csatorna, ezek egymáson feküdtek és nagyon rugalmasak voltak, noha vezetékként funkcionáltak. Ahogy ugráltunk rajtuk,  hullámzottak. Közben kiderült, hogy az áramot egy másik trafóházból kapjuk, ahol éppen átépítés alatt van a berendezés. Mindenütt nagy rozsdás vasak hevertek és két ember dolgozott csak. Mi aktív tanakodásban voltun egy pincében(?) mellettünk a kiásott munkagödör, a falra titokzatos dobozok felszerelve, az egyikből a rádió szólt, balladai félhomályban. Még jó, hogy felébredtem, és nem kellett az árkot betemetni.