Ágyban, párnák közt

Úgy néz ki beválik az a technika, hogy ébredés után végiggondoljuk az álmunkat, így legalább a lényegi részekre emlékezhetünk. A mai álmomban kollégám Zsolt, aki épp a szabadságát tölti - az álomban is szabin volt, de a váci pályaudvaron teljesített szolgálatot a pénztárba. Nála pecsételtettem le a napijegyemet, amivel Pestre akartam utazni. Jót beszélgettünk egy párnán ülve, ami valahogy mégis a pénztár részét képezte - egy álomtól az ember ne várjon logikus dolgokat - majd az előcsarnokban összeverekedtünk két homeless-el, akik gyönyörű köríves rúgásokat mutattak be, de nem volt esélyük sem. A vonat az állomás legkülső vágányára állt be, és rohanni kellett, hogy elérjem. Előtte jól megijedtem a mozdonytól, mert se szó, se beszéd, a semmiből bukkant fel, nem úgy, ahogy a rendes nagyvasak tenni szokták..