Nem igazán tudom, hogy a gyerekről szólt vagy az öcsémről, néha ez volt, néha meg az. Vonattal mentünk Pestre, én rajta voltam a vonaton, ő meg leszállt és előre ment a sínek mentén gyalog. A vonat elvben ugyanarra ment, de ő gyalogolni akart és nem volt már sok hátra talán csak egy megálló. Az egész, egy nagyon széles, de sötét alagútban történt, ahol több vágány is volt, élénk forgalommal, félhomályban, olajos szagú kövek között. Próbáltam szólni neki, hogy várjon, vagy maradjon, de ő csak intett és ment. A mi vonatunk, aminek utána kellett volna mennie, nem utána ment, hanem visszafelé, majd ki is siklott. de valahogy visszakeveredett a sínre és jelentős késéssel, de utánuk indult. nagyjából félúton találkoztam vele, aki addigra egyértelműen a gyerek volt, csapzott volt és látszott rajta, hogy sírt is és egymás nyakába borultunk és megfogadtuk, hogy többet nem hagyjuk el egymást. Erre ébredtem fel..
Címkék: álom álmok
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alompor.blog.hu/api/trackback/id/tr104906469
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.