Ágyban, párnák közt

Az utóbbi időben elég zagyvaságokat sikerül összeálmodnom. A mai álmomban volt egy francia házaspár, aki tévedésből a Trabantunkba szállt be, és azzal szerencsétlenkedtünk valami meredek úton. Ráadásul az autóból aggasztó mértékben folyt az olaj is, ami mondjuk gyárilag nincs benne, de ezek a logikai bakugrások nem igazán zavarnak alvás közben. Ebben volt olaj és kész. A másik részben egy iskolában dolgoztam mint tanár, és nem volt áram. Erre kizavartak minket árkot ásni, hogy ássuk fel a villanyvezetéket a sulitól az általunk vélt trafóállomásig, hátha megszakadt valahol. Mi ki is ástuk az árkot, de nem volt benne villanydrót, csak gáz és csatorna, ezek egymáson feküdtek és nagyon rugalmasak voltak, noha vezetékként funkcionáltak. Ahogy ugráltunk rajtuk,  hullámzottak. Közben kiderült, hogy az áramot egy másik trafóházból kapjuk, ahol éppen átépítés alatt van a berendezés. Mindenütt nagy rozsdás vasak hevertek és két ember dolgozott csak. Mi aktív tanakodásban voltun egy pincében(?) mellettünk a kiásott munkagödör, a falra titokzatos dobozok felszerelve, az egyikből a rádió szólt, balladai félhomályban. Még jó, hogy felébredtem, és nem kellett az árkot betemetni.